Fotó: Szabó József
Nézz és láss
Olykor hajlamosak lehetünk elsiklani afelett, amit a mindennapokban teszünk és elérünk. Egy magát hatszor egy perc alatt körbefutó világot élünk. Így fontosnak tartom megírni most azt, néha igen is szükség van arra, hogy leüljünk és összegezzünk, bekapcsoljunk egy kellemes zenét, sétáljunk egyet és átgondoljuk, mik azok a főbb pontok, amik meghatározták az elmúlt időszakainkat. Sikerek, örömteli pillanatok, történések , amik nagy hatást gyakoroltak ránk, az érzéseinkre. Neked, aki most ezt olvasod, biztos vagyok benne, hogy van ilyen, csak merj rálátni, keresd meg és jegyezd fel magadnak!
Most én is így teszek és megosztom veled pár sorban a fotózással kapcsolatban történteket.
ha kifogy a készlet...
Ugyan sokszor korhoz kötik, én úgy látom nem ettől függ, hogy valaki elfáradjon, vagy enervált legyen abban, amit csinál. Olyan ez mint egy nagy rendszer, ahol nagyon sok energia megy bele adott alkotásba, írásba vagy legyen ez egy teljesen más szakma. Ez a sztereotípiák szerint az alkotói válság lehet, amivel már számos poént és bagatel kijelentést hallhattunk mégis létezik. Nálam az utóbbi időben többször vendégeskedett. Ezért tartom fontosnak azt, hogy rendelkezzünk némi önismerettel, hisz ezen időkben jön az a kérdés: "Most mihez kezdjek? Hogyan hozzam vissza az életembe, azt ami épp elveszett? " . Eddig annyit megtanultam, hogy semmi sem vész el, csak átalakul. Formálódik, más megvilágítást kap, áthelyeződik.
Számomra a fotózás nagy részben kapcsolódást jelent. Kapcsolódást az érzésekhez. Hiszen ezen keresztül nagyon sok mindent le lehet képezni, no meg persze a fény is kell hozzá, szó se róla. Könnyen le tudunk kapcsolódni az érzéseinkről vagy eltemetni őket nagyon mélyre. Természetesen ez ahhoz tud vezetni, hogy a fotózás egy fontos elemét, az együttérzést, az érzékenységet a világra elveszíthetjük kis időre. Meg kell hát tanulnunk időt adni magunknak és újra kapcsolódni önmagunkhoz. Mi is az, amire szükségünk van, mi az amivel töltődhetünk , hogy új erőre kapjunk? Az is fontos szempont, hogy ne kezdjük el hibáztatni önmagunk amiatt, hogy háttérbe kell ezért tennünk a munkálkodást.
Mi történt az utóbbi egy évben?
Hol is kezdhetném... igazából ez egy hosszú történet - , egy folyamat - ha úgy tetszik, tehát mindennek megvan az előzménye. Lényegében mégis úgy érzem az utóbbi egy év nagyon meghatározó volt számomra a fotográfiával kapcsolatban. Kezdődött azzal, hogy idén ilyenkor novemberben már készültem a fotográfus vizsgámra. Sok nehezítő tényező jött közbe, de végül utó-mikulás vagy elő-karácsonyi ajándéknak megszereztem a bizonyítványom. Utána szusszantam egy kicsit, majd jöttek és gyarapodtak is egyben a felkérések. A sétálj velem fotózás egyre több helyre eljutott. Közben pályázatokra is beneveztem kisebb s nagyobb sikerrel. Beadtam pár alkalommal egy-egy online újsághoz (mint például az Analóg magazinhoz és a Fényrajz magazin novemberi számához ) sorozatokat. Ez úton is nagyon hálás vagyok, hogy helyet kaptam ezen szaklapokban. Beléptem egy Fekete fehér fotós csoportba a facebookon, és akkor még nem sejtettem, de így közvetetten augusztus végén egy kiállításra is kikerült pár self-portrém. Köszönöm itt is mindazoknak , akik a facebook csoport adminjaiként megszervezték nekünk ezt a nagyszerű lehetőséget a PostART budaörsi galériában.
Ez idő alatt, - talán mondanom sem kell, - számos szakmabeli emberrel beszélgettem, ismerkedtem meg. Lehetőségem nyílt egy-egy alkotóval együtt is működni.
A legutóbbi nagy megtiszteltetésként érő dolog pedig egy felkérés volt, mégpedig a MILC Club podcast vendégeként voltam jelen többed magammal az OM-system mintaboltban.
Sok meghatározó - és így visszagondolva a kisebb nehézségek és mélyebb magánéleti történések ellenére - , fantasztikus meglepetések voltak ezek nagy részben. Ezért pedig nagyon hálás vagyok.
Ihletek és Ihletettek
Végezetül pedig... azt gondolom az inspiráció egy nagy körforgás a világban. Napról napra emberről emberre száll. Hullámzik mint a tenger és csendben meglep minket, mint borongós ősszel a napnak sugara. Akit ma megihletünk, ki tudja tán közvetetten ő lesz ihletőnk egy szép napon, mikor mi épp a hétköznapok szürkeségébe temetjük el tekintetünk.
