Én a fotózásból adódóan mindenképp szerettem volna idén eljutni, s megörökíteni a hely szépségét. Akár úgy, hogy portrét fotózom. Kétszer is alkalmam nyílt, hogy valóra is váltsam, amit elterveztem. Bár, talán néhány embernek nem okoz újdonságot az sem, hogyha azt mondom, hozzám a fotózáson kívül is közel áll a levendula. Az illata, a finomabbnál finomabb italok és ételek, amik belőle készülnek... Figyelmetekbe ajánlom az étcsokis levendula fagylaltot is! Zseniális.

Visszatérve a képekhez, első körben egy fotós társammal néztünk ki a Kevélyhegyi Levendulamezőre. Próbáltunk átszellemülni, felvenni és megérezni a hely varázsát. Sikerült az egyik legmelegebb időben kimennünk és még a nap is javában sütött, így a kontrasztokkal és erős fényekkel kézen fogva alkottunk. Meg persze - ha már ott voltunk - a szüret sem maradhatott el.

Pár nappal később a tudomásomra jutott, hogy a jó időre és a levendulák virágzására való tekintettel, még három további nappal kitolták a szüret idejét. Így Eme barátnőmmel az utolsó késő délutánon ellátogattunk. Adódott a lehetőség, hogy portré fotókat készíthessek róla. Hat óra körül kezdtünk fotózni. A nap még erős árnyékokat vetett. Így ennek fényében olykor derítővel együtt fotóztam. Utána szép lassan lágyabbak lettek a fények, valamint a nap lementével járó színek is kellemes hangulatot varázsoltak a mezőre. Ami talán egy kis hátráltatásnak tűnt elsőre, az a nagy szél volt. Egy idő után elengedtük a szépen fésült haj megőrzését és átadtuk magunkat az időjárás viselkedésének. Ez a képeken is látszik szerintem.