Ami számomra fontos
Sokan úgy gondolhatják, amikor olvasnak róla, vagy hallanak magáról az akt fotózásról, hogy ez valamiféle elvetemült dolog. Magamutogatás, pucérkodás, amolyan szórakozás.
Pedig ez egy nagyon bensőséges és nehéz feladat. Úgy modellnek, mint fotósnak egyaránt. Főleg ha még az első ilyen fotózások között van.
Megteremteni azt a bizalmi légkört, a hangulatot kiegyensúlyozottá tenni, ahhoz, hogy minden jól mehessen.
A test olyan sokféle mozdulat során, oly sok variációt képes alkotni önmaga, hogy az csodálatos! Van egy inspirációm, akit most megosztanék veletek. Mégpedig Arno Rafael Minkkinen, aki egy még mai napig élő finn fotóművész. Minkkinen úgy véli, amikor önaktjait készíti, akkor azt mind erotikától, nárcisztikától vagy erőszaktól mentesen teszi. Valahol szeretném azt , hogy a világban egyre többen - még akik nem is ezen a területen mozognak , vagy perifériára szorul náluk az ilyen fajta művészet - ne éljenek tévhitben. Nyilván azt is tudom, hogy vannak olyan fotósok és fotózások is, amik sajnos erősítik a sztereotípiát. Minden esetre én, és még jó néhányan nem ezt a kategóriát vagyunk hivatottak képviselni.
És végül de nem utolsó sorban a modellem szavait idézném: " Már régóta kacérkodtunk egy fotósorozat gondolatával, de valahogy mindig sikerült lemondanom.
Bizalmatlan voltam. Magammal szemben.
Dominak, azt gondolom, mégis sikerült kihoznia belőlem a képeihez méltó potenciált, és nem csak a felvételeket tartom királynak, de a munkafolyamat is remek élmény volt.
Kezdetben ad hoc készültek a képek, viszont mivel egyikünknek sem kenyere a céltalanság, idővel sikerült tartalmat vinni a művészi megvalósításba.
Azt gondolom, ezekkel a képekkel sikerült elmondanunk egy olyan történetet, amely szavakkal egészen másképp hangzott volna. "